Hét éves voltam, amikor Édesapám először elvitt magával horgászkirándulására, egy városszéli
bányatóra. Később itt kezdtem „vízen járni”, ezen a meghatározhatatlan mélységű, csodálatos partoldallal övezett „tengeren”. A helyi horgászok az állandóan változó vízállás problémáinak kiküszöbölésére tutajokat készítettek, és amelyiken épp nem pecázott senki, azt kölcsönöztem el, és ezeken a tutajokon szeltem keresztül-kasul a tavat. Csodálatos, az életvitelem, érdeklődési köröm szempontjából meghatározó élmény volt!
13 évesen Szüleim unszolására beiratkoztam a
Bp. Építők kajak-kenu szakosztályába, a Margitszigetről indulva föl a Római-partig, lefelé Mohácsig jutottam el. Nem voltam versenyző, de a hajózás, a több dimenziós mozgás nagyon vonzott. Kora tavasztól késő őszig a Dunán voltunk, és élveztük a játékot ereszkedéskor a déli szél hullámain, a hidak alatti szélerősödés lapátkitépő erejét. A szigetspiccen menekültünk az agyaggalamb vadászok sörétei, szétlőtt cserepei elől. A tiltás ellenére bújkáltunk a Honvédház kikötőkötelei alatt, óvatosan kerülgettük a Hajógyári szigettel birkózó motorpróbás tolóhajó örvényeit, ha kisnyolcast mentünk.
Ezután egy értékes könyv (Z. Vincze György, Ahol a cápa jár) hatása alatt a könnyűbúvárkodás ejtett rabul.
Az MHSz keretein belül kaptam első képzésem, vödör vízbe dugott fejjel mértük, hogy ki meddig bírja egy levegővel, a harckocsizók elmerítő bázisán cserélgettük egymással víz alatt a légzőkészüléket, Mályiba utaztunk nyitott ZIL platón tájékozódási versenyre.
A búvárkodást az Amphora klubban folytattam, híres és tapasztalt magyar könnyűbúvárok oktattak bennünket.
A szabadtüdős merüléseket a mai napig kedvelem, és amikor csak alkalmam nyílik rá örömmel gyakorlom.
18 évesen Balatonszemesen kölcsönöztem először szörföt. Ez nagy változást hozott az addigi teszetosza
csónakázásaimba. A főiskola mellett a BOY-szolgálat borravalói lehetővé tették egy saját szörf és kenu megvásárlását. Ezután Délegyháza lett a szabadidős tevékenységeim célpontja. Itt szörfözhettem, kenuval búvártúrákra mentünk, elsüllyedt csónakot emeltünk ki, horgászok felkérésére hínarat irtottunk szabadtüdősen. Táncoltunk a víz alatt hatalmas pontyokkal – nem féltek a halként mozgó, fekete ruhás, uszonyos lényektől - fényképeztük a hínárban félig megbújt csukákat.
Itt építettem először vitorlás csónakot Misi bácsi horgászladikjából – krajcolni is tudtunk vele! – és a három részes, szovjet összecsavarozható alumínium csónakból. Ezzel sikeresen átkeltem a tavon és vissza is vitorláztam vele az indulási pontra. A mai napig büszke vagyok erre a kemény fizikai megpróbáltatással járó navigációs gyakorlatra!
Családi emléket követve, Jancsi bátyám nyomdokain jó pár évig a vitorlázórepülés felé fordult a figyelmem,
hétvégenként Dunakeszire jártam a MALÉV Klubba repülni.
Az évek teltek, és a belvízi képesítés birtokában egyszer csak
Alsóörsön találtam magam Győrffy Gyula bátyám "szárnyai alatt".
Kalózzal kezdtük a Balatonon a vitorlázást, mint Magyarországon szinte mindenki, aki felnőttként találkozik ezzel a sporttal.
Nyaranta itt béreltünk B-16-ost, 25-öst, Füredig, Tihanyig jártunk, közben nagyon vágytam a többnapos, bonyolult időjárásos hajózásra.
Rengeteget tanultam Gyula bácsitól, a mai napig megfogadom tapasztalt barátom értékes tanácsait!
Sok ismerősömmel beszélgettem, többen javasolták az „egyhétvégés300eurós” horvát vizsgát.
Nem lelkesedtem az ötletért, mert 37 éves vizes, és több éves repülési tapasztalatom megtanította, hogy a Természetet tisztelni kell, nem tudjuk legyőzni, csak alkalmazkodhatunk hozzá. A tudást nem lehet megvásárolni, meg kell tanulni először az elméletet és meg kell tapasztalni a gyakorlatot.
Így jutottam el a Magyar Jacht Akadémiára, ahol Vass Tibor nagy tapasztalaton alapuló, átgondolt, jól felépített, szeretetteljes, humoros, vidám, ugyanakkor könyörtelen és sokszor agyafúrtan beugratós kérdésekkel tarkított oktatási, ellenőrzési és vizsgáztatási módszerei nyújtották számomra azt a képzést amit vártam, ami után biztos lehetek a saját tudásomban, önbizalommal és biztonsággal vihetem a családomat és barátaimat akár éjjel, akár viharban révbe, egy-egy élménydús hajózás után.
Juhász Ádám a Jacht Akadémia rádiószimulátorán adta át tudását sok-sok türelemmel, fáradhatatlanul, és eredményesen. Emlékezzünk Rá szeretettel!
A gyakorlatot az Odysseus iskolahajón szereztük kadét társaimmal, több mint 500 mérföldet hajóztunk éjjel és nappal. Volt, hogy a sirokkó negyed óra alatt bórává fordult, és erőssége a 47 csomót is elérte miközben Krk sziget hídja felé közeledtünk. A Kornáti szigetek között végzett pilotázs és radargyakorlat után a visszaúton a hullámok a horizontot is eltakarták, a bocit is ki kellett emelnünk a vízből!
Az utunkról készült napló, és a fénykép valamint videó felvételek a www.mja.hu oldalon, a 269. út alatt találhatók.
Azóta, hivatásos hajóvezetőként Ausztriában a Fertő-tavon is hajózom,
a Shiffart Weiss-Sommer hajózási vállalkozásnál kormányosként.
Nagyszerű érzés az emeleti kormányállásból irányítani a ~25 tonnás utasszállító hajót! Kerékpáros turistáknak rövidítjük le az útját az egykori Fertőmeggyes (1922 óta Mörbisch) és Illmitz között, Fertő-tó néző körútra megyünk, vagy épp grillezünk a tavon - praktikusság, romantika - és erős dupla dízelmotor!!! :-)) /Fertőmeggyes-Mörbisch, 2015 nyara/
Családi és baráti összefogás révén a Balatonon vitorlázunk, egy 3 tonna össztömegű,
Földközi-tengerről felhozott, beépített diesel motoros, biztonságos Jeanneau típusú vitorláson.
Élvezetes az éjszakai hajózás, és
ha úgy alakul az időjárás, (és a lázas gyermek miatt muszáj), Bf 7-es szélben is kifutunk.
Sokáig megbizsergett bennem minden, ha repülőgép zúgást hallottam, és az elszakadás fájdalmas érzése futott át rajtam. Mostanában úgy tapasztalom, hogy a hajózás kiváltja ezt a háromdimenziós adrenalin kényszert. Ma is felkapom a fejem ha repgépet látok-hallok, de már mosolyogva gondolok arra, hogy vár a Balaton, a tenger, és navigálhatok sötétben, ködben, viharban. Szkipperként ugyanúgy én hozom a döntést mint pilótaként, nekem kell megfelelni a kihívásoknak – csak épp nem vagyok magányos, mint odafönn a Góbéban.
Európa leghosszabb távú tókerülő versenye a Kékszalag.
Szeretnék a Kékszalagon indulni, de erre a megmérettetésre válogatott csapatot kell összeállítanom! /2009 ősze/
Most hivatásos vitorlás oktatóként tanfolyamokat vezetek, új kapitányokat képzek, sétavitorlázásközben sok-sok embernek mutatom meg a Balaton, a víz, a Természet csodáit! /2019/
Ha van kedved kipróbálni, milyen a széltől dagasztott hófehér vitorla erejével átszelni a kéklő Balatont, egyeztessünk időpontot a hajózásra!
Szép sport a vitorlázás, szeretettel várunk Téged is!
***
A vitorlázás lehetőségeit beszéljük meg telefonon!***
Tekintsd meg vitorlásbérlésünk képes referenciáit! >>
( FOTOGALLERY ) >>
Katt a képre >>
--
A hajózás veszélyes üzem.
Kérem kedves Vendégeimet, hogy vitorlázni józanul érkezzenek,
és szeszesitalt - a pezsgős koccintás kivételével - ne hozzanak a fedélzetre!
Megértésüket köszönöm!
--